A szemetet is egy helyre fújja a szél...

Egy ismerőstől hallottam évekkel ezelőtt a mondást: "A szemetet is egy helyre fújja a szél".
Már akkor is értettem mire gondol, de az utóbbi időben nagyon sokszor eszembe jutott.
Régi ismerősökkel, osztálytársakkal hoz össze újra a sors. Persze főleg olyanokkal, akikkel (mint utólag kiderült) amúgy is egy irányba mentünk. Jó érzés olyanokkal találkozni, akiket évek óta nem láttam, és most van egy csomó közös témánk, problémánk, amikben segíteni tudjuk egymást jó és rossz tapasztalatokkal. :)
Egyikük például webes dolgokban lehet majd partnerünk, a másikról pedig kiderült, hogy marketingben, és nyomdában utazik, így kreatív esküvői meghívók, és fotókönyvek gyártásában is együtt tudunk majd működni. Minden, ami egyedi, ami kreatív, ami más, mint a megszokott, abban ők partnerek lesznek. :) Mondanám, hogy "micsoda véletlen"... De véletlenek nincsenek.

És hogy milyen kicsi a világ: egy konferencián kaptunk egy névjegyet egy váci könyvesbolt vezetőjétől. Ismeretlenül kezdtünk el beszélgetni, nem tudta, hogy kik vagyunk. Megkérdeztük találkozott-e a Szeretettel vár Vác című könyvünkkel a boltjában. Először ő lepődött meg, amikor megtudta, hogy a mi munkánk, aztán pedig mi, amikor elmesélte, hogy egy dunaparti képen ő is szerepel benne. Kicsi a világ. És egyre kisebb... :)
Arról meg már ne is beszéljünk, hogy a fent említett nyomdás kapcsolatnak még az is lehet a vége, hogy a Vác könyv harmadik kiadását náluk nyomjuk. Ki tudja? :)