Ígértem beszámolót a kiállításról...
Hát, a szórólaposok mit sem változtak. Ha nincs szabad kezem, akkor is nyújtja, de ami bosszantóbb: legalább mondaná, hogy mit akar adni, hogy tudjam, egyáltalán érdekel-e...
Szakmai szempontból még jobban kiakadtam, pedig csak egy fotósnál álltunk meg, találomra. 260e-ért fotózik (amire 25e útiköltség még rájön), 100eFt a fotókönyv utánrendelése (a már kész anyagból!), hogy ha más képekből, más albumot szeretnénk rendelni, arra csak halandzsázott, árat nem mondott...
Arról már ne is beszéljünk, hogy meg se kérdezte, mit szeretnénk egyáltalán, csak feltette a lemezt, mondta, mondta, mondta, és dicsérte a saját munkáját, designját, szerkesztését, ami szakmai szemmel nézve (finoman fogalmazok) nem nyűgözött le. :(
Globálisan az volt az érzésem, hogy ez egy nagyon hasznos és szép kiállítás lenne, ha a szolgáltatók nem lennének ilyen erőszakosak. Gyönyörű dekorációk, különleges torták, rengeteg ruha. Viszont nem lehet nyugodtan nézelődni, ötletelni, mert ha megállsz, akkor azonnal megrohamoz valaki, aki el akar neked adni. Persze, alapvetően azért vagy ott, mert potenciális vevő vagy, de attól még a túlzott roham ellenérzést vált ki, és elmenekülsz.
Pozitívum, hogy egy csomó autóbérlős szórólapot gyűjtöttem egy barátnőmnek, Móni, Zoli, sokkal jöttök! :)
2010. január 31., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése